Magmás kőzetek

A magma (olvadt kőzetanyag) amelyből a magmás kőzetek képződnek, vagy a mélyben szilárdulnak meg. Pl. gránit, bazalt. A magmás kőzetek szövete attól függ, hogy milyen gyorsan hűl ki a magma. Gyors lehűlés apróbb kristályszemcséket, míg a lassúbb lehűlés durva szemcséjű kőzetet eredményez.

Gránit

A föld szárazföldi lemezeinek leggyakoribb mélységi magmás kőzete a gránit, mely lehet rózsaszín, fehér, szürke, és feketén pettyezett mintázatú. A földkéregben, több mint 10 km-es mélységben, szilíciumban gazdag magmából kristályosodik ki.

Sok, gazdaságilag fontos ásvány válik ki benne a gránittömegek környezetében fellépő hidrotermális* oldatokból. Pl. drágakövek, topáz, hegyikristály, turmalin, de képződhet ércásványok is, mint az ólom, titán, arany, ezüst. 

(* A hidrotermális szakasz egy geológiai kifejezés, a magma utókristályosodásának zárószakasza.  A hidrotermális szakaszhoz köthető ércelőfordulások Magyarországon: Gyöngyösoroszi, Telkibánya, Nagybörzsöny.)

A gránit, keresett építőkő, ezért bányászata egykor jelentős iparág volt. Mára felhasználása visszaesett, főleg kereskedelmi és banképületek burkolására, kisebb mértékben sírkövekhez, vagy konyhai munkalapokhoz használják. Sok országban járdák szegélykövét készítik belőle, de apróbb konyhai használati tárgyak is találhatóak gránitból. Pohár, mozsár, vágódeszka, stb.

Pegmatit

A pegmatit a magmás kőzetek rendszerének kőzetszövet szerinti csoportja.

A pegmatitokból bányásszák a volfrámot, mely azon kívül, hogy a rakéta sugárcsövéhez, de hétköznapi tárgyainkhoz is használják. Ilyen a darts nyilak volfrámcsúcsai, vagy a golyóstollcsúcsok. Ez utóbbit, naponta használjuk úgy gondolom.

Granodiorit

A mélységi magmás kőzetek közül az egyik leggyakoribb. Keménysége miatt útlapba zúzva, darabolva szegélykőnek használják. Tetszetős pettyezett mintája miatt újabban vágottan, felcsiszolva, padlózatot, és épületburkolatot készítenek belőle. FEKETE GRÁNIT néven árusítják.

Diorit

A gránáttól nehéz megkülönböztetni, mivel alig látható jellegzetességeiben különül el attól. Általában azonban, sötétebb a gránitnál. Egyike azoknak a kőzeteknek, melyet az ősi Egyiptomban különösen sokra becsültek. Szobrokat, oszlopokat, talapzatokat, szarkofágokat, sírkamraburkolatot készítettek belőle.

Kheprén fáraó dioritból faragott szobra.

Kimberlit

   

A kimberlit, a gyémánt legfontosabb anyakőzete. Olivinben, és csillámban gazdag kőzet.

A kimberlit intruzív (tolakodó, kényszerítő jellegű) magmás testekben lévő, nagyjából kőr keresztmetszetű, 1 km-nél kisebb átmérőjű kürtőkben, és más mélységi kőzetekbe benyomult meredek helyzetű kőzettestekben fordul elő. A Földön csaknem mindenütt egykorúak, a késő kréta időszakban képződtek 100-65 millió éve.  Kimberlit vulkáni kitörések nem ismertek 60 millió év óta. A kimberlitet színe miatt kék földnek is nevezték. A mállott kőzet sárgás, ezt hívták sárga földnek. A gyémántot a „sárga földben” fedezték fel először 1867-ben Dél Afrikában, később az USA-ban Arkansas, Colorado és Wyoming államokban.

Gyémántbányászat

Gyémántot először az Orange folyó partján találtak, anyakőzetét azonban csak két évvel később fedezték fel. Először a mállott kimberlitben nyittnak üregeket, és itt mossák a gyémántot. Ahogyan mélyülnek az üregek, a kőzet is keményebb. A mélyben robbantanak, majd a felszínen válogatják ki a gyémántokat.  A gyémánttartalmú zúzott kőzetet ipari zsírral bevont táblákon fogják fel úgy, hogy az összetört kimberlitet átnedvesítik, és ipari zsírral vastagon bevont lejtős táblákon vízzel áramoltatják. A nedves kőzetszemek nem tapadnak meg a zsíron, de a száraz gyémántszemcsék igen. (a víz nem tapad a gyémánthoz)  Időnként a gyémánttartalmú zsírt lekaparják a táblákról, melyből eltávolítják a gyémántot, majd válogatják, és színük és átlátszóságuk alapján osztályozzák.