Mit nevezünk drágakőnek?


A drágakő fogalmát igen tágan használják. Így nevezünk minden szépsége és tartóssága, ritkasága miatti nagy értékű ásványt. A drágakövek alakját vágással, csiszolással megváltoztatva, értéküket jelentősen növelik. A legtöbb drágakő valamely ásvány egykristályaként (gyémánt, zafír) vagy kristályhalmazaként (malachit, jadeit) keletkezik. Bizonyos nem kristályos szerkezetű, szerves eredetű anyagokat (gyöngy, borostyánkő) is drágakőnek minősítenek, ezeket rendszerint organikus drágaköveknek nevezik.

Drágakőbányászat
A drágakövek bányászata hosszú múltra tekint vissza. A bányászati módszerek és műveletek az utóbbi időkben nagyot változtak a technika fejlődésének köszönhetően. A drágakövek kinyerésének két lehetősége van: anyakőzetből, és a mállással kikerült törmelékek felhalmozódásából lehet hozzájutni.  Az első változatot keménykő-bányászatnak, a másodikat pedig torlatbányászatnak nevezik.
Bányászat kőzetből 
Rendszerint fúrásos, robbantásos módszerrel fejtették. A bányák nagy része azonban kézi fejtéssel dolgozik a drágakövek sérülése elkerülése végett. A bányatelepeken a kitermelés csákánnyal és lapáttal történik.
Torlatbányászat 
A kőzetekből kimállott drágakövek hatalmas mennyiségét szállíthatja el a víz, mely folyómedrekben, tengerpartokon vagy az óceánokban halmozódhat fel. Ezeket a felhalmozódásokat nevezik torlattelepeknek.  A torlattelep bányászatának módja a torlattelep kialakulását utánozza, vagyis a köveket az áramló vízben különítik el. A legegyszerűbb módszer a mosás, a rostálás. Miután, az ásványok a szita közepére kerülnek, kézzel válogatják szét. A másik módszer, amikor az üledéket egy terelőkorlátos vályún folyóvízzel áramoltatják.

A tengerfenéki gyémánttelepek kitermelésére az utóbbi években új, víz alatti technológiákat engedélyeztek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése