A drágakő fogalmát igen tágan használják. Így nevezünk
minden szépsége és tartóssága, ritkasága miatti nagy értékű ásványt. A
drágakövek alakját vágással, csiszolással megváltoztatva, értéküket jelentősen
növelik. A legtöbb drágakő valamely ásvány egykristályaként (gyémánt, zafír)
vagy kristályhalmazaként (malachit, jadeit) keletkezik. Bizonyos nem kristályos
szerkezetű, szerves eredetű anyagokat (gyöngy, borostyánkő) is drágakőnek
minősítenek, ezeket rendszerint organikus drágaköveknek nevezik.
Drágakőbányászat
A drágakövek bányászata hosszú múltra tekint vissza. A
bányászati módszerek és műveletek az utóbbi időkben nagyot változtak a technika
fejlődésének köszönhetően. A drágakövek kinyerésének két lehetősége van:
anyakőzetből, és a mállással kikerült törmelékek felhalmozódásából lehet
hozzájutni. Az első változatot
keménykő-bányászatnak, a másodikat pedig torlatbányászatnak nevezik.
Bányászat
kőzetből
Rendszerint fúrásos, robbantásos módszerrel fejtették. A
bányák nagy része azonban kézi fejtéssel dolgozik a drágakövek sérülése
elkerülése végett. A bányatelepeken a kitermelés csákánnyal és lapáttal
történik.
Torlatbányászat
A
kőzetekből kimállott drágakövek hatalmas mennyiségét szállíthatja el a víz,
mely folyómedrekben, tengerpartokon vagy az óceánokban halmozódhat fel. Ezeket
a felhalmozódásokat nevezik torlattelepeknek.
A torlattelep bányászatának módja a torlattelep kialakulását utánozza,
vagyis a köveket az áramló vízben különítik el. A legegyszerűbb módszer a
mosás, a rostálás. Miután, az ásványok a szita közepére kerülnek, kézzel
válogatják szét. A másik módszer, amikor az üledéket egy terelőkorlátos vályún
folyóvízzel áramoltatják.
A tengerfenéki gyémánttelepek kitermelésére az utóbbi
években új, víz alatti technológiákat engedélyeztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése