A só

A só ugyanolyan fontos az élet fenntartásához, mint a víz. Só és víz nélkül nem létezhetünk. Akkor miért mondják azt, hogy a só egészségtelen? Az őstenger mind a 84 természetes elemet tartalmazta, ugyanez található meg az őstengerek mélyén feltárt sóbányákban is. Viszont ami az asztalunkra kerül, az étkezési só már csak nátrium-kloridot tartalmaz. Ezt a szervezetünk nem természetes anyagként azonosítja és védekezik ellene.

A konyhasó túlzott mértékű fogyasztásának következményei lehetnek az ödéma, a cellulitisz, az artritis, a köszvény, a korai ráncosodás. A hozzáadott jód és fluor csak fokozza a romboló hatását.

Na nézzük csak:

az emberi testnek több mint 70%-a víz;

az emberi agy 90%-a víz;

a könny és a vér 1%-os sóoldat (ez megegyezik az őstenger só-koncentrációjával);

a magzatvíz nem más, mint 37°C-os, 1%-os sóoldat;

Só nélkül az agyunk nem lenne képes gondolatok megformálására.

A só-koncentráció biztosítja a vérplazma állandó ozmotikus nyomását, amely a vér és szövetek közötti anyagcseréhez szükséges. Só nélkül nem lennénk képesek egyetlen gondolat megformálására sem, ugyanis a sóban levő kálium és nátrium teszi lehetővé az impulzusok továbbítását. Tudnunk kell, hogy a víz és a só az élet építő elemei, ezért nagy jelentőségűek egészségünkre és közérzetünkre nézve.

Az őstengerek kiszáradását úgy 250 millió évvel ezelőtt a napfény energiája okozta. Ez az energia és annak minden pozitív tulajdonsága található a sókristály rácsaiban. Víz hozzáadásával ezt az energiát szabadítjuk fel, a felszabadult energia-tengernek pedig egyetlen feladata, hogy életet adjon és fenntartsa azt. Már őseink is tudták, hogy a só létfontosságú. A só lelőhelyek nagy kincsnek számítottak, azokat szigorúan őrizték. A só volt maga a hatalom és a pénz. Ezért is nevezték fehér aranynak.

 Mi azonban e csodás fehér arany helyett fehér mérget használunk, mert bár só nélkül nincs élet, só fogyasztásunk egyértelműen egészségkárosító. Az általunk használt étkezési sónak ugyanis szinte semmi köze nincs a természetes kristálysóhoz. A közismert étkezési só főleg NaCl-ból áll, és nem tartalmazza azt a további 82 elemet, ami a természetes kristálysót igazi, életet adó élelmiszerré teszi. Sajnos az ipari feldolgozás során éppen ezek a leghasznosabb ásványok és nyomelemek kerülnek eltávolításra.

Az asztalunkra kerülő konyhasót, a NaCl-ot szervezetünk mesterséges anyagként, sejtméregként könyveli el, és egészséges önvédő mechanizmusa mielőbb szabadulni akar tőle.

A szervezetünk számára szükséges napi só mennyiség: 0,2 gramm, ezzel szemben egy európai ember átlagosan napi 15-20 grammot fogyaszt, ami 75-100-szoros túlfogyasztás!

Következményei: a cellulit, és a vizenyő, de a magas vérnyomás kialakulása is lehet a túlzott só fogyasztás következménye. Mivel vesén keresztül mindössze napi 5-7 gramm sót tudunk kiválasztani, kiválasztó szerveink iszonyatos túlterhelésnek vannak kitéve. A fennmaradó, ki nem választott sót okos szervezetünk megpróbálja hidratizációval ártalmatlanná tenni, amihez a szükséges nagy mennyiségű vizet a sejtjeinkből nyeri. Ennek következménye a dehidratált sejtek elhalása.

Szerencsére, az emberi szervezet hihetetlenül intelligens, és egy szinten túl már nem használja fel a sejtfolyadékot. Viszont muszáj védekeznie a túl sok NaCl ellen, így kikristályosítja azt. De ezzel a probléma nincs megoldva, sőt! A kialakult sókristályok lerakódnak az ízületeinkben, aminek következménye a sok reumás megbetegedés, köszvény, arthrosis, artritis, valamint ide vezethető vissza a vese- és epekő képződése is. 

Mi a megoldás?

A két legfontosabb:

A hétköznapi konyhasót cseréljük le jó minőségű (!), természetes kristálysóra

Figyeljünk oda a bevitt só mennyiségére.

Földünkön a tengerekben és a kőzetekben nagy mennyiségben van jelen a só. Sajnos az egyre erősebb környezetszennyezés miatt a tengeri só minősége nagymértékben csökken. Viszont a föld belsejében található só védett a káros külső behatásoktól.

A sóbányákban a só nagy része kősó formájában található meg, amiben ugyan jelen vannak a szükséges ásványok, de a kősó szerkezete miatt ezek nem, vagy csak kis mértékben tudnak beépülni sejtjeinkbe.

A kristálysó egy sokkal tökéletesebb belső struktúrával rendelkezik. Ahhoz, hogy a kristálysó megőrizze természetes tulajdonságait és frekvenciamintáját, elengedhetetlen a kézzel való fejtés és szortírozás. Mivel ez sokkal nagyobb és nehezebb munka, ezért a természetes kristálysó ára sokszorosa a konyhasóénak. Viszont ha végiggondoljuk, hogy mi mindent nyerhetünk a só fogyasztási szokásaink átalakításával, ez az ár már nem is tűnik soknak.

Felhasznált irodalom ebben a témakörben:
Dr. James A. Duke: Gyógynövény-patika
Petra Neumayer: Természetes antibiotikumok
Angela Maria Mauri: Zöldségek és gyümölcsök