A kövekkel mindig kapcsolatba kell kerülni, érezni kell, jól
kell, hogy essen a tapintása. Ezért mindig fogjuk kézbe a köveket, hagyjunk
időt magunknak, hogy ráérezzünk. Azt is érezni fogjuk, ha nincs vele semmi
dolgunk. Azokkal nem is kell foglalkozni, hacsak nem kizárólag a szépségük
miatt szeretnénk megvenni az ásványokat.
Akik most ismerkednek a kristályokkal, azoknak célszerű, az
átlagáras marok kövekkel való ismerkedés. Ezek nem túl nagyok, és belesimulnak
az ember kezébe. Fogd meg, figyeld meg, hogy érzel e valamit. Bizsergést, olyan
simulékony kellemes jó érzést. Van úgy, hogy valami megtetszik, de mégis már
harmadszorra, negyedszerre fogsz meg egy másik követ. Annak a kőnek a hatására
biztosan szükséged van. Hallgass a megérzéseidre, és már meg is történt a
„kiválasztás”.
Kérhetsz az eladótól is tanácsot, és problémáidra biztosan
eléd tesz 5-6 követ. Ezekből is válogathatsz.
Ha csak úgy a szépségük miatt vásárolsz kristályt, akkor hallgass a
szépérzékedre, és válogass kedved szerint.
Minden ásvány tulajdonsága, hogy magukba gyűjtik az
energiát, és utána kisugározzák.
Mire egy kő az ásványboltokba kerül, különböző
munkafolyamatokon megy keresztül, és ezernyi kézzel érintkezik. (már
vásárláskor is próbálgatjuk, hogy milyen érzés kézben tartani) Nyilvánvaló,
hogy rengeteg embernek a rezgését, energiáit magában hordozza. Ezért nagyon
fontos, hogy miután hazavisszük, meg kell őket tisztítani, és fel kell őket
tölteni.
Általában, folyóvíz alatt tisztítjuk a kristályokat. Nem
kell túl sokáig, 1-2 perc. Utána, javaslom, hogy ne töröljük meg, hanem fogjuk
két kezünk közé, és ez idő alatt amíg megszárad, kapcsolatba is tudunk vele
lépni, felvesszük a rezgéseit.
Azonban vannak
porózus kövek, melyek nem szeretik a vizet. Pl. türkiz, malachit, kalcitok,
gipsz fajtájú kövek, sivatagi rózsa, celenit. Azok a kövek, melyeknek apró kristályszerkezetei vannak, pl. azurit, és az összes
kalcitfajta, szintén nem lehet vízzel tisztítani. Vagy bemattulnak, vagy a szerkezetüket
roncsolja a víz. Ezeket a köveket füstöléssel (tömjén, szantál) tudjuk
megtisztítani.
Só mécses peremén. Így, a só és a tűz tisztító ereje egyben
érvényesül. Pár percig csak, nehogy túlhevüljön, és elpattanjon a kristály.
Két kristály van, mely öntisztító, és öntöltődő. A holdkő,
és a citrin.
Tévhit,
hogy sóban, vagy sós vízben való tisztítással nagyobb hatást érünk el. A só, árthat
némely kristálynak. Pl. kalcitok. Nagyon érzékenyek. Nem szeretik a vizet, a
napfényt, és a sót sem. Általában a „puhakristályoknak” és vízkristályoknak árt
a só. Tönkreteszi a kőnek a szerkezetét, megmarja a felületüket. A só (oldott
formában is) megül a kristályok kis repedéseiben, (sós víz esetében megszárad,
visszakristályosodik) és továbbrepeszti az ásványokat.
Ha valaki mégis a sóhoz ragaszkodik, az ásványárusító
helyeken lehet kapni nagyszemű sót tisztítás céljára. Azonban ennél is vigyázni
kell az érzékeny kristályokra, tegyünk egy vékony selymet a sóra, és így
helyezzük rá a kristályokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése